1.· nap

Az ógyallai partneriskola csoportjával csütörtök délben Kaposváron találkoztunk, ahonnan Szenna felé vettük az irányt. A Skanzenben a jellegzetes belső-somogyi és zselici házakat egy élő falu közepébe telepítették, így láthattunk többek között birkanyírást is. A helyi kisboltot megszabadítottuk friss élelmiszereitől, majd délután elfoglaltuk a szállást Patcán, és kipróbáltuk a kalandparkban lévő játékokat.

2.· nap

A vélhetően óvodás csoportnak szánt reggeli után Kaposvárra, az Eötvös iskolához utazott a csoport. A vendégeket az iskolavezetés fogadta, majd a gépészes partnerosztály bemutatkozásra került sor, többek között a diáknapra készített igényes videó segítségével. Ezután a tanműhelyeket és az autószerelő-műhelyt tekintettük meg. Itt csatlakozott a csoporthoz Detrich István, a Rippl-Rónai SZKI egykori pedagógusa, a Meteor Természetbarát Turista Egyesület oszlopos tagja, aki alaposan bemutatta a várost a nap folyamán.

Késő délelőtt a város melletti Deseda-tóhoz buszoztunk, amely Magyarország leghosszabb mesterséges tava. A hajókázás alatt testközelből figyelhettük meg a tömeges busapusztulást, a látogatóközpontban pedig megismerhettük az itt élő állatokat, kitömött formában.

Az ebédet a parton költöttük el, majd látogatást tettünk a Rippl-Rónai Emlékházban, a Róma-Villában. Megtekintettük a Rippl-Rónai József által tervezett Andrássy Ebédlőt, amely az egyik első szecessziós enteriőr volt Magyarországon, a műteremben pedig megcsodáltuk Rippl-Rónai József festményeit, rajzait és fotóit is.

A városba visszatérve Kaposvár gyönyörű belvárosában tettünk sétát, az Ady utca, a Kossuth-tér és a Fő utca szecessziós épületeinek érintésével, majd némi szabadidő után a Zselici Csillagpark felé kanyarodtunk. Sajnos a felhős égbolt miatt a távcsöves bemutatóra nem került sor, de a csillagászati kiállításon megismerkedhettünk a meteoritok főbb fajtáival, a fényszennyezés környezeti hatásaival, valamint a Hubble űrtávcső történetével és jelentőségével.

3.· nap

Délelőtt a csapat Szigetvár várába látogatott, amely az 1566-os csatáról maradt emlékezetes és vált Magyarország egyik leghíresebb erődévé. Megemlékeztünk Zrínyi Miklósról, és a hazájukért életüket áldozó várvédőkről. Bementünk a csonka minaretbe, ahol kipróbáltuk a kiváló akusztikát, majd megnéztük a fegyverbemutatót.

Délután a bőszénfai Szarvasfarmon megismerkedhettünk hazánk nagyvadfajaival, néhány háziasított és egzotikus állattal.

Az állatokkal végezve az ország egyik legrégebbi, keskeny nyomtávú erdei kisvasútjára pattantunk. A "Zselici dühöngő" Almamellék és Sasrét között robog és teszi meg az alig 8 km-es utat 25 perc alatt. A szélvész sebességű, kényelmes kisvonaton kiváló hangulatban telt az utazás. Este a csoport szalonnasütéssel egészítette ki a "bőséges" vacsorát.

4.· nap

Hazafelé a fővárosban a csoport megtekintette a Hadtörténeti Múzeum évszázadokat átölelő, gazdag és izgalmas tárlatát. A múzeum gyűjteménye bemutatja és rendszerezi a magyar hadtörténelem tárgyi emlékeit és felbecsülhetetlen értékű relikviáit. A budai Várnegyedben tett séta után pedig a hazautazás következett.

2.· kirándulás - Felvidék,, 2019.május  14-17.

1. nap

A közel négy és fél órás buszozás után Dévényhez érkeztünk, Magyarország "nyugati kapujához". Itt csatlakozott hozzánk a Felvidéken élő és tanító Horváth Árpád, aki honismereti vezetőként kísért minket a négy nap során. Az eső és a viharos erejű szél miatt a vár egy részét lezárták, de így is láthattuk a Morva dunai torkolatát és az apácatornyot az osztrák-magyar-szlovák hármashatáron. Rácsodálkozhattunk a szlovák történetírás rafináltságára és "igazságkeresésére" is.

Miután lemásztunk a dévényi vártól, Magyarország egykori fő- és koronázó városába, Pozsonyba buszoztunk. A monszun miatt csak rövid sétát tettünk a történelmi múlt emlékeit őrző belvárosban, majd a Szentháromság-szobor érintésével az egykori koronázót templomban, a Szent Márton székesegyházba látogattunk. Némi, tartalmasan töltött szabadidő után indultunk a gímesi erdőben található szállásunkra.

2. nap

Reggeli után Ógyallára utaztunk, ahol felkerestük partneriskolánkat, az Ógyallai Műszaki és Gépészeti Szakközépiskolát. Igazgató úr bemutatta az intézményt, és szólt a felvidéki magyarság helyzetéről is. A körülbelül 8000 fős kisváros iskolája a Gépészhez képest törpének számít. Ezután ellátogatunk Ógyalla legjelentősebb műemlékébe, a Konkoly-Thege Obszervatóriumba, amely a Kárpát-medence egyik legrégibb csillagdája. A nagy tudós építtette 1871-ben ógyallai birtokán, majd 1899-ben a csillagvizsgálót az államnak adta. A csillagda ma Szlovákia központi obszervatóriuma. Természetesen az égi áldás ezúttal sem maradt el, így a távcsövet nem volt érdemes üzembe helyezni, ehelyett kisfilmet néztünk a csillagdáról. Nagy élményt jelentett viszont a planetáriumban töltött fél óra.

Délután a szlovákiai Komáromba érkeztünk, ahol megtekintettük Közép-Európa legnagyobb újkori erődrendszerének a Duna bal partján lévő részét. A hatalmas várban igyekeztünk minél több időt a kazamatákban tölteni, ott legalább nem esett. Gyors belvárosi séta (Tiszti Pavilon, Klapka tér, Európa-udvar, Szent András templom. Jókai Mór szobra) után visszaindultunk a gímesi ifjúsági táborba.

3. nap

A tervezett program szerint a 7 kilométerre fekvő Gímes várához kellett volna túráznunk, azonban a szokásos vízözön miatt inkább Nyitra belvárosa lett a célpontunk. A jól megérdemelt szabadidős elfoglaltság után a bányavárosok felé vettük az irányt. A németek által épített kisvárosba, Selmecbányára érkeztünk, ahol megtekintettük a középkori templomból erőddé alakított Óvárat, amelynek udvarán az 1848-49-es szabadságharc emlékműve látható. Megemlékezünk Mikszáth Kálmánról, a városhoz való kötődéséről, és megnéztük Petőfi Sándor emléktábláját a líceum falán. Később a szabadtéri Bányamúzeum következett, ahol a Bertalan-táróban botorkáltunk. Köpenyt, sisakot és bányalámpást vettünk magunkhoz és így felkészülve vonultunk a mélybe, ahol lektor segítségével az 1200 méter hosszú útvonalon a föld alatt ismerkedtünk a bányászok nehéz munkájával. Szabadidő után buszra szálltunk, és meg sem álltunk a Körmöcbánya melletti Jánosréten lévő szállásunkig.

4. nap

A reggeli indulást megkönnyítette, hogy a papírvékony falakon át a három szobával odébb jelző ébresztőt is meg lehetett hallani. A kívülről rendezett és takaros, belül koszos és túlzsúfolt panziót elhagyva Körmöcbányára utaztunk. A település a mai napig őrzi németes jellegét, hasonlóan Selmecbányához. A főtér nagyszabású látványossága a barokk stílusú Szentháromság-szobor, a szökőkút és a Kamaragróf háza. A pénzverde a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt, majd 1918 után Csehszlovákia, illetve Szlovákia egyetlen ilyen létesítménye. Az üzem csaknem 700 éve működik, már Mátyás korában is itt verték a híres körmöci aranyat, ma pedig Banglades, és egyéb fejlődő országok pénze készül itt. A páratlan gyűjteménnyel rendelkező Pénzérmék és Érmék Múzeumában megismerhettük a pénzverde történetét és az itt készült tárgyakat is.

Útban hazának utolsó programként az oroszkai Hadtörténeti Múzeum meglátogatása következett. Az Alsó-Garam-mente területén 1944 karácsonyától 1945 húsvétjáig állt a front. Zsákovics László a háború idejéből származó relikviákat gyermekkorától gyűjti, immár 30 esztendeje. A kézifegyverek száma jelenleg kb. 400 darabot tesz ki. A Kárpát-medence legnagyobb magángyűjteményét tekinthettük meg Oroszkán, ahol a kézifegyverek mellett láthattunk hadigépjárműveket, páncélosokat, repülőroncsokat és mindenféle katonai használati tárgyat a jelvényektől a kulacsokig.

A gyűjtemény alapítója rendkívül lelkesen mutatta be a különböző történelmi időszakokat - az első világháborútól napjainkig - átfedő kiállítást.

Ezt követően elbúcsúztunk honismereti vezetőnktől, Horváth Árpádtól, majd útnak indultunk Kaposvár felé, ahová este hét órakor érkeztünk meg.